Különleges zöldségek a kiskertben:
| Cukorborsó A mai zöldborsó a XVI. századtól vonult be az étkezés történetébe, eleinte mint drága különlegesség. Egy 1696-os feljegyzés szerint a „divatos és őrült hölgyek" nagy lakomák végén, titokban csipegették. Az ehető héjú borsót (cukorborsó) francia leírások említik először. A kerti borsóhoz nagyon hasonló növény, azzal a különbséggel, hogy a cukorborsónak nem csak a magjai, hanem maga a hüvelye is fogyasztható. Ez a tulajdonsága annak köszönhető, hogy a hüvelyből hiányzik a hártyás membrán, így fiatalon, míg a csövek laposak, azok mindenestől megehetőek. A borsóval egy időben, március folyamán kell elvetni, és a csöveket laposan érdemes leszedni. A csövek felhasználhatók rövid, pár perces főzés után köretként, vagy adhatók salátához, de egytálétel is készíthető belőlük. Általában a futó változat kapható, így támasztékot igényel a bő termés eléréséhez. |
 Teljes tartalom letöltése pdf formátumban  |
|
| Csicseriborsó A csicseriborsó (Cicer arietinum) hüvelyes növény, népiesen bagolyborsónak is nevezik. Egyéves, lágyszárú, egy teljesen kifejlett példány magassága 20 centitől körülbelül 1 méter is lehet. Hosszú karógyökere 1-1,5 m mélyen hatol a talajba. Nagy talajréteget behálózó gyökérzetének köszönheti, hogy szárazabb vidékeken is jól termeszthető. A sivatagos területeken termesztett egyik fő tápláléknövény. Virága apró, egyesével álló, pillangós, színe lila, violaszínű illetve fehér lehet. Közepes hőigényű. Termesztéséhez nagyobb melegre van szükség, mint a nálunk általánosan ismert borsófajtáknak. Fényigényes, erős fényben fejlődik csak kifogástalanul. Más (Pisum) borsókkal összehasonlítva sokkal jobban tűri a szárazságot. Csírázásához és kezdeti fejlődéséhez ugyan több vizet kíván, de később akár öntözés nélkül is megmarad. Nálunk április elején-közepén vetjük. Tartalmaz nagyjából 20%-ban fehérjét, 60%-ban szénhidrátot, B1- és B6-vitamint, valamint folsavat. Ásványi anyag tartalma is kedvező, sok magnéziumot, vasat és cinket tartalmaz. Magas fehérjetartalma miatt sok országban húspótló ételként fogyasztják. Éretlen magjait a borsóhoz hasonlóan főzeléknek, levesnek, éretten főzeléknek, köretnek (saláta, püré) fogyasztják. Pörkölt csemegeként is igen kedvelt, mivel íze a dióéhoz hasonló. A csicseriborsó az egyik legelfogadottabb hüvelyes növény a biotermékek piacán. Jobb az emészthetősége és a biológiai értéke, mint a babé vagy a lencséé. A csicseriborsó lisztje adalékként, helyettesítőként is hasznosítható. Így péksüteményekben is felhasználható lenne, általa a kenyér is ízletesebb, tovább eltartható. Felhasználás előtt a száraz csicseriborsót meg kell mosni, és legalább 8-10 órán át érdemes beáztatni. Így jelentős mértékben rövidül a borsótermés főzési ideje. |
 Teljes tartalom letöltése pdf formátumban |
|
| Csicsóka A csicsóka (Helianthus tuberosus) az őszirózsafélék családjába tartozó gumós évelő, gyógynövény. Észak-Amerikából a 17. század elején került Európába. Közeli rokonságban áll a napraforgóval. Tavasszal akár össze is lehet őket téveszteni, de később már nem, mert a csicsóka sárga virágai a napraforgóéhoz képest kicsinyek, és jóval később, augusztus elején nyílnak. Gumói, amelyek megvastagodott szárképletek, nem közvetlenül a tövön, hanem 5–20 cm hosszú gyökérrészen találhatók, ezért nagyobb területen helyezkednek el. Héjuk színe lehet fehér, vagy sárga, de leggyakrabban olyan színű, mint a rózsaburgonyáé. A gumók húsa hófehér. Felszínük ripacsos, barázdált, összetett, nehezen tisztítható. Magot a csicsóka virága nem érlel, ezért a gumók elültetésével szaporítják. Ősszel ültessük el a gumókat, melyek a leghidegebb telet is átvészelik. A csicsókagumónak a burgonyánál 5-6-szor nagyobb rosttartalma gátolja az egyéb szénhidrátok és hízlaló tápanyagok felszívódását, fokozza laktató hatását, és meggátolja a székrekedés kialakulását. Kedvező biológiai adottságait pedig fokozza a kálium, kalcium, magnézium, foszfor és cink ásványianyag-tartalma, a béta-karotin-, B1–,B2-vitamin, niacin-, és C-vitamin-tartalma. Csak fantázia kérdése, mert szinte minden alapanyagunkkal harmonizál. Fogyaszthatjuk nyersen, salátákban, párolhatjuk, főzhetünk belőle szószokat, kifacsart levéből kitűnő turmixital készíthető naranccsal, citrommal, mézzel, almával, de köretként csicsókalepényt készítenek, és kelbimbóhoz, csirkéhez adják. A csicsóka fő hatóanyaga -az inulin- növényi rostanyag, amely képessé teszi a szervezetet arra, hogy öngyógyító tevékenységének maximumát érje el. A leggazdagabb inulinforrás eddigi ismereteink szerint. Az inulin vízben oldódó nagyméretű rost, amely a bélben sértetlen marad, s így magához vonzza a jó baktériumokat a táplálkozásra. A káros bélflóra tagjai számára viszont az inulin a szaporodást és táplálkozást illetően közömbös. A rossz hatású Clostridiumperfringens és sok egyéb káros baktérium inkább a finomított cukor bomlástermékein élnek. |
  Teljes tartalom letöltése pdf formátumban |
|
| Édesburgonya (Batáta) A batáta, azaz édesburgonya, neve ellenére semmiféle rokonságban nem áll a burgonyafélék családjával. Egy másik növény nemzetségéhez a hajnalka családjába tartozik. Íze sem hasonlít hozzá. Nagyon sokféle batáta létezik. Az egyiknek fehér, vagy világos szürke színû a húsa, a bõre pedig mély lila színû, íze a szelídgesztenyére hasonlít. A másik fajta sötét narancssárga húsú, bõre sárgás, pirosas, ill. réz színû. Ennek a típusnak az íze nagyon közel van a legédesebb sütõtök ízéhez. Természetesen mindkét változatnak számos fajtája van, de fõzés szempontjából elég ezt a kettõt megkülönböztetni. A növény módosult gyökere tartalékolja a tápanyagot, és ez a termés is egyben. Ásványianyagokban és vitaminokban rendkívül gazdag, sokféleképpen elkészíthetõ zöldségféle, neve ellenére cukorbetegek is fogyaszthatják. Egyetlen közepes méretű édesburgonya szervezetünk számára biztosítja a napi A és C vitamint, valamint magas rost tartalom mellett a kálium, magnézium, réz és mangán szükségletét. Száz grammban 117 kalória az energiatartalma. Azédesburgonyát sohasem szabad hűtőszekrényben tartani, mert +10 fok alatt a benne lévő cukor átalakul keményítővé. A hámozott ill. felszeletelt batátát felhasználásig tegyük egy tál vízbe. A levegőn hamar oxidálódik.Felhasználható köretnek, süthető, főzhető, grillezhető, de akár édes süteményt is lehet készíteni belőle. Magyarországon is termeszthető, a dél-kelet-magyarországi Ásotthalmon nagy mennyiségben termesztik, tőlük palánták is rendelhetők, sok különböző fajtájuk van. Otthon is próbálkozhatunk hajtatásával, májusban, a fagyveszélyes időszak elmúltával lehet kiültetni a meggyökeresedett kis hajtásokat. |
  Teljes tartalom letöltése pdf formátumban
|
|
| Gumós édeskömény A gumós édeskömény őshazája Dél-Európa, a Földközi-tenger vidéke. Már a régi görögök és rómaiak is ismerték és fogyasztották, sőt gyógynövényként is hasznosították. Termesztése és fogyasztása Délnyugat-Európában századunk elején, fogyasztása Északnyugat-Európában pedig az 1950-es évektől bontakozott ki. A Földközi-tenger medencéjének nyugati részén, főleg Olaszországban, Franciaországban széles körben termesztik és fogyasztják. A növény minden része édes, fűszeres ízű, ánizsos illóolajat tartalmazó. Anethol tartalma miatt jelentős étvágygerjesztő, élénkítő, bélgörcs-és hurutoldó, vizelet-és szélhajtó, tejszaporító. Szabadföldön leghamarabb április elejétől helybe vethető, de mivel éghajlati adottságaink miatt hajlamos a felmagzásra, a legkedvezőbb vetési idő július eleje. A felmagzott növény gumója már nem jó fogyasztásra, mert szálkás. A gumó levesként, köretként, nyersen, sőt akár édesen elkészítve is megállja a helyét. Fejenként egy gumót érdemes vásárolni, ha köretet készítünk belőle, salátához is számoljunk fejenként fél gumóval. Általában félbevágva vagy lemezeire bontva használjuk fel. Ha pároljuk, legalább 45 perc kell, hogy elkészüljön. Sütőben is süthetjük olívával, kis cukorral ízesítve. Sokan esküsznek a nyers édesköményre, szeretik főtt tésztára nyersen lereszelve is. Az édesköményből vághatunk csíkokat és kínálhatjuk más zöldségek társaságában mártogatós szószokkal. Jól harmonizál a sárgadinnyével és a sonkával is, salátákban ananásszal és naranccsal is bolondíthatjuk. |
  Teljes tartalom letöltése pdf formátumban |
|
| Halványító zeller A zeller az ernyősök családjába tartozik, így közeli rokona a kapor, az édeskömény, a petrezselyem és az ánizs is. Míg a hagyományos zellernél a gumót fogyasztjuk, a szárzeller gumóját nem lehet megenni, itt a levélnyeleket esszük. Ezek a 30-40 cm hosszú, 3-4 cm széles, ropogós, húsos részek lédúsak. Színük lehet fehér, világossárga, zöld, pirosas és csíkos is. A belső leveleket a zeller szívének is hívják, ezek a legfinomabbak. Őshazája a Földközi-tenger medencéje. Nagyon régi kultúrnövényünk, az egyiptomiak, rómaiak és görögök is termesztették már. Ma egész Európában elterjedt, a mediterráneumtól Svédországig. Ha földdel takarják a termesztés során, világosabb lesz a színe - ez a halványítás, innen ered a neve is. A halványítás egyébként úgy zajlik, hogy a növekvő zellerszárat földdel eltakarják vagy eleve mély árokba vetik, így a napfény hiánya miatt elveszíti sötétzöld színét, és íze is kevésbé erőteljes. Az eljárás miatt helyesen a halványított zeller lenne az elnevezés, mégis sokan hívják halványító zellernek. A halványítás kartonpapírnak a növényen való körbekötésével is megoldható. Íze friss, kissé borsos zamatú. B1, B2 és kevés C vitamint, sok ásványi sót - káliumot, kalciumot, foszfort, vasat - tartalmaz. Kalória tartalma alacsony, fogyókúrázóknak nagyon ajánlott. A néphit szerint fiatalító hatású. A rostokban gazdag szárzeller nyersen a legfinomabb. Fontos salátanövény, de használják levesekbe és húsételekkel együtt párolva is. A kedvelt Waldorf saláta elengedhetetlen alapanyaga. |
  Teljes tartalom letöltése pdf formátumban |
|
| Lóbab Egyik legősibb kultúrnövényünk. Egyéves növény, amelynek a mag mérete alapján igen sok változata és alakja van (nagy, közepes, kis szemű Számos régészeti lelet igazolja, hogy már a kőkorszakban termesztett növény volt. Magja ásatások során Svájc, Ausztria, Csehország, Szlovákia és hazánk területén bronzkori leletekben is előfordult. Az ókorban általánosan elterjedt és termesztett volt. A rómaiak terjesztették el egész Európában, ahol a középkorban egyeduralkodó babféle lett. Annyira meghatározó jellegű volt, hogy babon csak a lóbabot értették, később vált azután szét a közönséges bab (Phaseolus) és a lóbab (Vicia) elnevezés. Nyugat-Európában és Észak-Afrikában széles körben termesztik jelenleg is. A növény 45-180 cm magas, merev szárú, bokrot képező hüvelyes növény. Oldalhajtásokat egyáltalán nem vagy csak csökevényeseket fejleszt. A virág 2-3 cm hosszú, fehér vagy lila, egy fürtön 1-4 darab található. Termése kezdetben lédús, húsos, ekkor fogyasztható zölden, később zsengés babként. A hüvely 10-20 cm hosszú, 1,5-2 cm széles. Megérve bőrszerűvé válik, elvékonyodik és felpattan, a mag kihullik belőle. Magja vastag, szögletes tojás alakú, egy hüvelyben 1-5 mag található. Színe érett állapotban a fajtától függően barnás vagy szürkéssárga, borsósárga, zöldessárga, máj barna, barnásvörös vagy lilásfekete, ovális alakú. Csírázóképessége 95-100%-os, magja 3-4 évig használható, a vetéstől számított 10-14 nap múlva kel ki. Tenyészideje 90-130 nap. A hideget tűri, —4 °C-ot még káros következmények nélkül elvisel, ezért nagyon korán vethető, akár már februárban is, és március közepéig mindenképpen kerüljön földbe! Ennél későbbi vetésnél már nem számíthatunk jó termésre kezdeti fejlődési időszakának magas vízigénye miatt. Optimális vetési mélysége 6-8 cm, de szárazabb vidékeken 8-10 cm mélyre kerüljenek a magvak. A sortávolság 40-50 cm legyen, ezen belül az egyes tövek egymástól 10-15 cm-re kerüljenek. Évközi munkái a kezdeti gyomlálás, később a magas növény árnyékolása miatt kevésbé tudnak alatta a gyomok kifejlődni. Néha megtámadja a fekete levéltetű, de ha türelmesek vagyunk, azokat a katicabogarak rendszerint letakarítják. A kifejlett, zsenge babszemekből kiváló saláta, püré, főzelék, leves készíthető. Zsengés babként leszedve fagyasztással tartósítható is. Zölden vitaminokban és ásványi sókban gazdag. Érett magjából régebben lisztet őröltek vagy szárazbab-főzeléket készítettek, a közelkeleten a megfőzőtt száraz magját kávéházakban snack-ként kínálják. |
  Teljes tartalom letöltése pdf formátumban
|
|
| Medvehagyma A medvehagyma erdőkben, ligetes területeken nő. Virágzás előtt a fiatal, lándzsa alakú leveleit és a buzogányt formázó hagymáját érdemes gyűjteni, de ha nem kívánunk ezért messzire menni, akkor piacon, bioboltokban is érdemes körülnézni március vége felé. A levelek formája hasonlít a gyönyvirág leveleire, ami viszont mérgező, így ha nem vagyunk biztosak, hogy jó levéllel van dolgunk, akkor a kezünk között kicsit össze kell morzsolni. Ha fokhagymaillat árad a tenyerünkről, akkor nem tévesztettük el! Amellett, hogy nagyon kellemes az íze, még egészséges is. Jót tesz a koleszterinszintnek, a vérnyomásnak és az emésztőrendszernek is. Ízre a fokhagyma és a snidling ügyes keveréke. Lehet belőle levest készíteni, ízesíthetünk vele bármilyen főételt, készíthetünk vele fűszervajat, jó körözöttbe, tökéletes tésztákba, szószokba, salátákba. Egyszóval ezerarcú, hagymaízű csodanövény. A legegyszerűbb, ha csíkokra metélve egy szeletnyi sajtkrémes kenyérre hintjük. Főzeléket is készíthetünk belőle, csak arra kell figyelni, hogy a medvehagyma ekkora mennyiségben már kissé csípős, így érdemes spenóttal, sóskával dúsítani a főzeléket. Leveshez nem kell társítani más leveles zöldséggel. A köretek esetében a tört krumplihoz is tökéletes társ, de a nokedlitésztába is bele lehet dolgozni. Ha salátát csinálunk belőle, érdemes a megmosott medvehagyma leveleket egy kis olajjal kikevert joghurttal nyakon önteni. A medvehagyma szezonnak nagyjából májusban van vége. Ha később is szeretnénk ezzel a növénnyel ízesíteni, érdemes néhány csokornyit lefagyasztani, vagy olívaolajban fűszerolajnak eltenni. |
  Teljes tartalom letöltése pdf formátumban
|
|
| Méteres bab A kerti babtól (Phaseolus) eltérő nemzetségbe (Vigna) tartozó hüvelyes babféle, melyet eredetileg trópusi országokban termeltek, főleg Dél-Kelet Ázsiában. Erőteljesen fut, tehát támasztékot igényel. Hosszú, 30-40 cm-es vékony csöveiért termesztik, melyek zölden használhatók fel, legfinomabbak sütőben vagy csőben sütve, illetve stir-fry ételként egyéb zöldségfélékkel, tofuval, hússal megsütve. A csövek rendszerint kettesével-hármasával nőnek. A májusi fagyok elmúltával vethető, a virágzásig 2-3 hónapra van szüksége. Fény és melegigényes növény, forró nyarakon szinte naponta szedni kell a csöveket, mert rendkívül gyorsan nő. A kemény csövek alkalmasak zölden fogyasztásra, pár napon belül a cső belül belevegősödik, megpuhul, ekkor már nem érdemes leszedni. |
 Teljes tartalom letöltése pdf formátumban |
|
| Okra Az okra (Hibiscus esculentus) a mályvafélék családjába tartozik, nevezik még bámiának és gombónak is. Afrikából származik, Egyiptomban már közel 4000 éve termesztik. A mintegy 50-60 cm magas bokron nyíló sárga virágokból 15-20 cm hosszú, paprikaszerű termések képződnek. Hőigényes növény, fagypont alatt elpusztul. A magvetésből származó palántáit a paprikával együtt, a májusi fagyok után ültetjük napos, védett helyre, ahol sok fényt, meleget, vizet és tápanyagot kapnak. Helybe is vethető május végén. Júniusban ki is bújnak a földből a palánták. A mi éghajlatunkon július végén, augusztus elején virágzik mindaddig, amíg a középhőmérséklet nem csökken 20 °C alá. A ritkán előforduló lisztharmaton kívül különösebb kártevője, kórokozója nem ismert. A termések a virágzás után már 4-6 nappal szedhetők; egy tövön 5-6 termés képződik; ezeket ne hagyjuk megöregedni, mert fásak, rostosak, íztelenek lesznek. Zsenge, zöld termésében sok fehérje, karotin, B1-, B2- és C-vitamin, kalcium és vas található. Nagy nyálkaanyag-tartalma miatt gyomorbetegek diétájára kiválóan alkalmas. Készíthetünk belőle levest, ehetjük párolva, télire is eltehetjük lefagyasztva vagy szárítva. Görögországban és Cipruson olajat sajtolnak a magjából, Bulgáriában pótkávét készítenek belőle. Az okrából savanyúság, saláta, mártás, leves készíthető, felhasználható lecsóba, vagy csak egyszerűen megsütve is nagyon finom. Az élelmiszer-áruházakban konzerv formájában is |
 Teljes tartalom letöltése pdf formátumban
|
|